malternapló

nap van hátra és meg tudjuk mi REZSŐ neme... (jah... a kis BABUNK új nevet kapott a keresztségben :D) egy kicsit olyan érzés, mint a karácsony...amolyan belső izgalom és némi kis gyomorremegés és ideg, csupán a jó érzésekkel tűzdelve... fura, de a múlt heti irományaim és az azelőtti történések és elhatározások kapcsán nagyon komoly lelki békére leletem... és ezt érzi a közvetlen környezetem is... (mást se hallok csak, hogy hogy ragyogok) jellemzően mindenki a terhességgel köti össze, de én BIZTOSan tudom, hogy ez biza már a kozmoszból nyert kicsiny power... :) a lényeg, hogy elkezdtem valamit és egyre inkább többet figyelek befelé... hogy jobb ember lehessek és a REZSŐ egy olyan lényben fejlődhessen, akiben nincs harag, düh, félelem, gyűlölet, ideg és minden egyéb, ami negatív és szívja az energiákat, de lefelé... azért is fontos ez az egész, hogy a világ is egy jobb darabot kapjon belőlem és ne érezzék azt, hogy egy kakifej vagyok, mert csak üvöltök, meg hisztizek, meg degradálok, meg osztom az észt, meg parancsolgatok, mint egy fenség, meg ítélkezem bárki felett, aki nem is mindig érdemli meg... szóval, a lényeg, hogy mindenki jobbulásásra, de elsődlegesen a MAGAMéra gyűjtöm az energiákat és tekintek nagyon mélyen befelé...

Semmit nem értek, ami bennem zajlik... de már nem is akarom megérteni :)))) - nem hiszem, hogy a terhesség ennyire ingatja az emócionális központot... egy a lényeg... az elmúlt 7vge eléggé rendet rakott a fejemben - (volt egy céges tréningem is, amiről nem tettem említést ugyan, de nagyon sok kérdésre megjött a válasz, illetve a miniszabi is, ami jó sok tanulságot tett a batyumba).

Ami rendbejönni látszik:

• a munkám minősége, és az ahhoz való hozzáállásom
• a szerelmi életem
• a társas kapcsolataim

Ami segített:

• a munkatársaim/főnökeim
• BABAPA
• a BARÁTAIM (MIND!)

Egy csomó mindent rendezek a fejemben és a szívem, az eszem, meg a lelkem együtt dolgozik, egymást segítve és a másikat nem elnyomva... Egyre erősebb a hitem az okkult tudományokban, hiszem a minket körülvevő energiákat és már nem félek használni... Ezek azok a dolgok, amik mindenki számára adottak, viszont én nem félek használni és magam boldogulására fordítani őket... Azt akarom, hogy a gyerekünk már most szokja meg, hogy ezek jelen vannak a szülei életében. Ráadásul bennük (a babákban) egy csomó olyan TUDÁS megvan, amit a felnőttek írtanak ki az állítólagos "nevelésük" során... Na, ez az, amit én nem akarok... Ha mégis így lenne verjétek be azt a mocskos pofámat egy helikopterrel :DDDDDD

Úgyhogy rettegjetek égiek, jönnek a mantrák, indítom a hullámaimat, beszívom a kozmosz rámeső részét és jól rendbeszedem az életünk... MAGAMÉRT, A BABOMÉRT, BABAPÁÉRT, A CSALÁDUNKÉRT, A SZERETTEIMÉRT - A BARÁTAIMÉRT... A többi meg úgysem számít... :)

És bocsásson meg egy dolog, amit nem említettem, de most pótlom:

KÖSZÖNÖK MINDENT A ZENÉNEK!!!

Hmmm... megint kicsit vegyesek az érzelmek... újabb miniszabin túl, újabb tapasztalatokkal... Jelentem, megvolt a harmadik Balcsis fürdése a BABunknak...:) - nagyon szép időnk volt...Elárulok egy titkot... miközben ringatóztam a Balaton vizén, egy gumimatracon, szólt a zene, sütött a nap és csak ennyit suttogtam (félhangosan, hogy tuti hallja a gyerekem:D): Na, ez a BOLDOGSÁG... (mosolygott a szivem is). Azt akartam, hogy tudja, hogy érezze... hiszek benne, hogy emlékezni fog rá...

Na, de vissza a lényegre... Nem tudom... nehéz lesz kimondani, de ki kell, mert itt az ideje... Marion megkapta a pókfonál státuszt a barátságunkban...de nem is ez a jó szó... inkább a KÖZÖNY-t adom neki... nem a barátságunk gyengült, hanem az érdeklődésem irányában...illetve a magánszférájával kapcsolatban...

Ez lesz a legjobb mindenkinek... jelenleg azt érzem, hogy az az értékrend, amit eddig képviselt és büszke voltam rá, az megszűnt és már lassan nem marad semmi, ami büszkeséggel tölt el vele kapcsolatban, hacsak nem a közös MÚLT...de már semmi más...Biztos, hogy nem jött el még a vég, de egy tuti... most egy kicsit hagyjuk egymást...

Viszont azért akad jó is... cserébe egy másik Babar-barát meg visszatért és egy MaLac is... ez valahogy mindig igy van... egy-egy kapcsolat gyengül, mig másik erősödik... Egy a lényeg, hogy el nem vesznek SOHA...mint ahogy Marion sem... csak most más amplitúdón mozgunk... ez nam baj...ez egy ÁLLAPOT... majd lesz valami...

Addig is üzenem az ÖSSZES VIMBORÁMNAK: SZRTLK BENNETEKET!!!

(U.I.:jelentem, alig hisztiztem a 7vgn és nem indultam biciklizni sem :))))))))

Miután kezdem befogadni, hogy fiam lesz, ezért gondoltam elkezdem szoktatni mindannyiunk szemét a babakékhez... ezért ez a "nagy" változás a külcsinyben...milyen fura érzés...pedig nem hiszek az efféle vajákokban...de asszem fel kell erre is készülnöm és jelenleg ez is egy eszköz... ahhhh...egy kukis??? - istenem... nem is tudom mit kezdek majd vele...ilyen még nem volt, hogy egy kuki problémát jelentett volna... :D na, de majd most!!! :) a lényeg, hogy itt van velem és még ott az a 4 darabnyi tévedési lehetőség, ami a védőnő hibaszázaléka:)))... tehát, csak finoman és nem rágörcsölve várom az augusztus 14-et, hogy meglássuk mit is rejt a BABom (tuuddoommm: BABUNK!!!:D) lába köze...

...és MINDENKI lágy csuri103-ra fonja ujjait... :D

A mai bejegyzésemet nem tervezem hosszúra...és igazából csak le kell irnom a bentrekedt érzelmeket...

Hogy lehet az, hogy hétről-hétre szerelmesebb, vagy utálatosabb az ember??? - nem tudom... egy biztos... ez nem csak a terheség, meg az őrült hormonok... azt hiszem, ezért van az, hogy BIZTOS VAGYOK abban, hogy BABAPA az igazi...mert mindig tudok szerelmes lenni belé, újra és újra...és nem is esik nehezemre... ja, és persze tudom üvöltve gyűlölni... de ez igy van rendjén...akit szeret az ember, csak azzal kapcsolatban tud ilyen szélsőséges és fájdalmas érzelmeket megélni... asszem, betege vagyok az embernek... NAGYON... SZERELMES VAGYOK ÉS KÉSZ... BOLDOGAN HORDOM SZERELMÜNK GYÜMÖLCSÉT!!!! SZERETLEK MACKÓM... VÉGTELENÜL...

Annyira, de annyira...BOLDOG VAGYOK!!!! a tegnapi ellentétje lett a mai... BABAPA-val elmentünk a védőnőhöz... ugyan voltam már egyszer, de akkor nem találkoztam vele, csak a helyettesével...kellett vinnem kis üvegcsébe pisit, amit reggel félálomban egy nagyobb üvegben fogtam fel... (majd jól áttöltöttem...1 centis lukba egy lány nem tud pisilni!!!:D) Szóval...ellötyögtünk a VN-höz, ott kaptam egy kisebb sokkot akkora tömeg volt a váróban, plusz a szagok...ki is mentünk a bejárat elé...kicsit lögyböltem az üvegcsémet...picit pisicseppes lett a tenyerem és huss el is fogyott a tömeg...

Behaladtunk nénihez és láss csodát... Egy égi tünemény...na, nem a szépsége, mert akkor a szerintem mint Ursula, de fergeteg humor, egyből tegeződés, imádás és Istenszeretetével, de úgy beszélt a nő, hogy alig birtam követni...(néha már én vettem levegőt helytte :DDD) - de édes... és cukor...meg minden... végre tudom mit jelent az AFP, meg egy csomó minden újdonságot... ÉS NEM HIZTAMMMMMM.... :DDD

A leggyönyürűségesebb akkor is az volt, amikor BABAPA-nak megmutatta a szivhangot... (szipszip:)) Először kicsit betojtam, mert nem volt meg, de aztán, has kifeszit és IIIIGGGEENNN ott volt a kicsikénk... BABAPA fülelt, mint hal a szatyorban és édes volt...és szinte már el is gyengült, de NEM...ő a kemény apa és kos, igy csak legbelülről, de tudom, hogy imádta...és persze azóta is hallom a kis hangján, hogy ragyog... az ŐŐŐ gyereke :) (SZRTLK!!!)

A VN mondta, hogy nagyon aktiv a gyerekünk (ezt már nem először hallom:D - fura :D)... többször bekalimpált a kezével... milyen fura...olyankor eltompul a szivhang... megzabálom...:)

Na, de a nap sztorija és fénypontja...

VN ledob egy tollat a földre és asszonggya: vedd fel! - hát felvettem - erre ő - FIATOK LESZ!!!....MIIIIIII??????????? Nem árulja el a titkát, csak ha már túlvagyok a 3 hét múlva esedékes UH-n, ahol meglesik igaziból is... Állitja, hogy 200-ból max.4szer téved... Pedig pont most jött bele BABAPA is a lánygyerek témába... Kis pánikban vagyok...

NINCS FIÚ NEVÜNK!!! - SEGGIIITSSSÉÉÉGGG!!! :)))

(várjuk a lelkes vagy amatőr hozzászolásokat, javaslatokat - hátha tényleg az lesz :DDD)

Gyerekek... ezt senki nem fogja elhinni... MAGYAR EÜ. JELENTÉS 2008.

Előljáróban csak annyit, hogy jó, hogy lehet kapni :DDDD

Tegnap elmentem vérvételre /hepatitis - AFP (Down kor szűréshez kell)/. Na, de nem is ez az nagy izgalom... hanem, ami utána jött... :D

A labor közölte, hogy az AFP lelet visszamegy hozzájuk a Hepa, megy a védőnőnek... Mondom jó, de az én védőnőm a X. ker.ben van, honnan tudják ki az???  - sehonnan :) Akkor küldik a nőgyógyászomnak... mondom jó... Majd kis lelkifuri után felhivtam a NGY asszisztensét - aki közölte, hogy hozzájuk tuti nem fog menni, mert az ÁNTSZ nem küldi ki, igy mindenképpen hivjam vissza a labort.... WHHHHHHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.... visszahivtam... jó volt... :(

Hát ők akkor nem tudják, hogy mi van, és nincs is megoldás.... YUUPPPPIIII....ekkor már elég agressziven közöltem, hogy namostazánmárelég... Nincs is kész a leletem, azt már is eltűnt??? mi a....f@@@sz?????... na, de akkor jő megvilágosodás....a területileg VIII. ker illetékes védőnőhöz fog menni.... zupppeeerrrmmaaannnn :DDD - na, de ki az??????? senki??? - jó... telefon újra elő... félnapnyi körtelefonálááááásss éééssss...  taaaddddáááámmmm MEGVAN!!!!! - a néni kedves volt és mondta, hogy jó is hogy előkerültem:

1. a nem jelentkezők laboreredményei a kukában landolnak
2. ha nincs negativ HEPA lelet, akkor azonnal összeszúrkálják oltásokkal a kisbabámat...ahogy megszületik juh-héj :D

Na, de hiba elháritva, 100.000-es telefonköltség és minden sinen...Kell ennél több??? --- ááá dehogy...

...mint a tornacipő...na, pont ilyen volt az elmúlt miniszabink... Sirós-pittyogós - sirva-röhögős... Az első 2 napon sikerült, úgy 600 db PZS-t elfújnom a háztól... :) Ám valahogy nem érzek lelkifurdalást miatta (pedig drága zewa zsepi volt :D)... sok igazságtalan és meg nem értett pillanatban volt részem... a legszörnyűbb, hogy a bőgésem egy JÓ NAGY része nem azért fakadt ki belőlem, mert terhes vagyok... inkább a tehetettlen düh... Jó volt, meg szép is minden, de ennél tartalmasabbra vágytam... és nem is az volt a baj, hogy nem tudtam résztvenni az ivós-szivós részeken...(a cigi füst is már inkább kábitó, mint csábitó)... Ami a lényeg... Babarban nem csalatkoztam... (Ő is egy nagyon fontos BARÁT a nagy B-nél - itt az ideje, hogy megjelenjen a naplóban:)) szóval, a megszokott hidegvérrel és humorral kisért végig minden egyes pillanatot, legyen az vidám, vagy kevésbé az... persze Marion is a szokásos angyal és ördögbőröket váltogatta... nem okozott senki túl nagy meglepetést... asszem mindenkinek kijutott mindenből...valószinűleg a rohanó őrület és a hétköznapi csalódások, fájdalmak és búbánatok is kiszakadtak belőlünk, hisz most talán több idő jutott befelé figyelni...

Ami, a lényeg... NEM KELL MINDIG KAVIÁR... :)

Talán arra is jó volt ez a néhány nap, hogy meglássuk, hosszútávon hogy tududnk együttműködni... Asszem egy külföldi min. 1 hetes útra még nem vagyunk készen... vagy nem igy 4en...talán több ember kell a társaságba, hogy ne keressük annyira egymás hibáit...vagy ne legyenek ennyire idegesitőek az apró szösszenetek, amiken egyébként a dolgos hétköznapokon játszi könnyedséggel túl tududnk lendülni... Esetleg, az is baj volt, hogy túl sok az egy négyzetméterre jutó punciszag...:DDD - LYÁNYOK! kell az erősités - most már tuti... (nem mintha ezt eddig nem éreztük volna, igy bocsánatot is kérek - éljen a sós gumicukor :D)

Na, mindegy... egy a lényeg.. a barátság maradt, a szeretet erős és 15 hetes (orvosi értelemben 17) a kisbabánk és már fogékony a külső zajokra... Igy tökéletesen jól fogja hallani a jövő heti TANKCSAPDA koncertet, amin Babarral és Marionnal fogunk csápolni (hisz, újabb miniszabi a láthatáron :D) - szóval kapaszkodj kicsi BAB :DDD

Most pedig egyetlen sor az én szerelmemnek: Köszönöm, hogy EGYÜTT értünk haza és köszönöm, hogy még mindig ugyanúgy szeretsz és köszönöm, hogy megint tudunk szerelmesek lenni és köszönöm, hogy elhajtottad a nyaralás alatt ránkszakadt átkot, ami el akart ragadni tőled... SZRTLK...még mindig...őrülten...

De... NEM HIZTAM EGY GRAMMOT SEM!!! - Yupppppiiiiii - ez már fél siker... Tudom, hogy, a nagy súlygyarapodás még odébb van, de legalább egy halvány reménysugár megcsillant, hogyha jól viselkedem és folytatom a jelenlegi tempót, akkor csak a kötelezőt fogom felszedni.... ESÉLYEM VAN RÁ! érted?! ESÉLYEM VAN... mint még soha, semmire, ami a súlyommal kapcsolatos... :D

Tegnap egyébként jó volt a dokinál... Ültünk a váróban, Marion, BABAPA meg én és vártuk a megvilágosodást, új BABfotó reményében... Aztán gyűltek sorra a lyányok... és elkezdődtek a jobbnál jobb vetélős és egyéb sztorik... de szép... Roppant sajnálatos, ám annál kevésbé érdekes számomra... NEM É.R.D.E.K.E.L.... Tudom, hogy szemétség, de jelenleg csak az foglalkoztat, hogy mi van velem és a BABommal... senki más...(ezt természetesen csak idegenekre értem)...

Aztán szólitottak... és mentem... de semmi izgalom... egy halom papiros ismét... meg egy kis szivhang hallgatás, ami újdonság volt, de olyan rövid, hogy az élvezet elmaradt... semmi más :( pedig milyen jó lett volna egy új fotó... mindenki remegve várta... de hiába... Legközelebb 3 hét múlva megyek UH-ra, igy talán ott van lehetőségem bármire is... esetleg... és ami a legfontosabb, akkor végleg kiderül, hogy minden rendben van-e a BABunkkal és minden pici porcika, meg alkatrész jó helyen van-e...

Szóval, mindenki drukkol és CSURI103 még 3 hétig...

Ezt nem hiszem el... Nő a has... Egyre izgalmasabb, de tényleg növök... Közben meg rettegek, hogy elhizom...úgy igazán, úgy nagyon... NEM AKAROK BÁLNA LENNI!!! Könyiiiiiiii... Az egész életem egy nagy és nyomorult fogyókúra... annyira gyűlölöm már... JOJO effektus, mi??? ja azzz... Persze mindig, mikor nézegetem magam a tükörben rájövök, hogy nincs nagy vész és teljesen normális, ami velem történik... Meg anyukám is nyugtatgat, no meg persze BABAPA is (ők mindig megmondják kiméletlenül), hogy istibiz nem dagadok, csak növök - ami nem egy és ugyanaz - tehát még mindig nincs tokám... :))) Egyébként mindig elképzelem, hogy nagyon erős vagyok és nem eszem, de akkor mi lesz a kisbabámmal??? - úgyhogy nem koplalok semmi esetre sem... de nagyon idegesit minden egyes falat, ami lemegy a torkomon... Igyekszem alaposan megfontolni, hogy mit és mikor eszek... Egyetlen mázlim van... NEM VAGYOK KIVÁNÓS!!!! Illetve minidg csak kimondom az étel nevét hangosan, hogy éppen mit ennék, de nem eszem meg... ma reggel 8-kor például a tyúkhúsleves volt, egy kis pipimellehusával:D - de szerencsére vezetés közben nem tudok főzni :) szombat reggel 7 óra - babgulyás, friss kenyérrel... de nem ezek a legfurábbak...viszont most nem is irom le, mert azt jobb nem tudni :D

A lényeg, hogy minden egyes alkalommal, mikor teljes végelkeseredésbe zuhanok - eszembe jut az az édes kis integető kéz, aki a múlt héten jelzett nekem az UH-on, hogy köszöni jól van...Meg különben is...nem erről szól a terhesség, hogy 9 hónapnyi pánik, hogy jaj mekkora púzóval zárom a terhességem... NEM ÉRDEKEL... (de IGEN!!!:D) - majd lesz valahogy...egy a lényeg, hogy odafigyelek és nem engedek a bal vállamon kisértő ördögnek...

Jaj... és a kedvencem... mióta egyre több ember tudja a környezetemben az állapotom, mindenkinek van egy hizásos, terheses, kisbabás, UH-s, orvosos, akármilyenes sztorija, amibe szinte már belefulladok... Sajnos, minden történetet átélek és egy kicsit belehalok... :) - KOPJANAK MÁR LE RÓLAM... Velem nem igy lesz, mert ez az én terhességem és PONT.

Asszem kakilok rájuk, meg arra is, hogy lassan megalakithatom a POKOLBÉL együttest és  helyette csak BABAPA-ra és PETÉ-re koncentrálok, hogy mi 3an egy nagyon vidám, boldog és önfeledt fél évet töltsünk el közösen... SZERETEM ŐKET... az én kis CSALÁDOM... hát nem romatikus?! :DDDDDD

UI.: minnyá' megyünk AGÁRDRA!!!! - és PIDZSAMA PATRTY :DDDDD - éljenek a barinők...

Ez volt aztán a kihívás...na, de nem nekem (nekünk)... :))) BABAPA kigondolta, hogy milyen nagyszerű móka lesz, ha ő, a kis családját - biciklitúrára viszi... Az, hogy csak 1 darab biciklink van, azt egy huszáros mozdulattal megoldotta, és a bátyámnál található csoda kerékpárt el is bótolta...még a múlt héten...

Majd hamarost el is jutottunk a tegnapi naphoz, ahol a megvalosulás eljövén... :D

Hajnali 7-kor beszarások közepette levittem a kocsiba azt a nagyszerű 2kerekűt - hogy miért én? - mert BABAPA dolgozott és én reggel 7kor indultam érte, hogy meg se álljunk a közeli Balatonig...Viszont az, csak egy kis röpke kitérő volt (apa-anya látogatás) - hogy eljussunk a valódi célig...

Délután 5-re megközelítettük a velencei tavi objektumot, ahonnan a startot terveztük. Egy apró kis malőr bedobta magát, és egy olyan erősségű migrént mért rám, hogy kiesvén a kocsiból, kb. fél perc alatt aludttam el... Szegény BABAPA, csalódottan kullogott a napágyig és sütette hab testét, a lenyugvónak még nem nevezhető napfényben...

Egyszer csak huss... fél 7 és már fel is ébredtem... Fitten, frissen, migréntelenül, készen a kihívásra...

BABAPA közölte, hogy a lovak nyergelve, nosza induljunk... Fürdőruci felkap - mert azért... nincs jobb egy esti fürdőzésnél - hátizsák bepakol, ajtó bezár -ÉÉÉÉSSSS - (na, majd mindjárt) - SOROLOM :D

1. A szerzemény bicikli ülését nem lehetet a "kicsikém" méreteire állítani (minden egyes mozzanatra a nyereg teteje indult meg a szár meg semmit:D)- nem volt teli szigetelőszallaggal...áááá...minek???? :D - Viszont... - mondtam, van a spájzban egy olyan, valami bicikli szerszám, amivel tuti meglehet csinálni...(bezárt ajtó kinyit - spejzkulcs ki - kamrába be - biciklikulcs megelés -  szerelgetés - aztán ugyanez visszafelé) - NEM TÖRTÉNT SEMMI :))))
2. A fékpofa hozzáért a kerékhez, így egy kerékpördítés és huss, már be is csípte a gumit :DDD A szereléstől, persze mind2en tiszta olajosa lettünk... így hát - (bezárt ajtó kinyit - kézmos - töröl - ajtó vissza) - de már nem ér a kerékhez... viszont a fék nem fog :DDD
3. A fékkaron egy akkora adag galamb"szerencse"kaki, (amit, persze jól megis markoltam:)) hogy azt jobb nem tudni milyen fertőzéseket ragasztott ránk - ennek örömére...(bezárt ajtó kinyit - kézmos - töröl - ajtó vissza) - cserébe vége a kakiparádénak :D
4. A kerekekbe nem 8-as, 1018-as van :D

Na, de minden hiba elhárult, fékpofa meghajlít és nem csíp be többé, az ülés jó úgy, ahogy van, és a kakkert is leferzőtlenítettem... a 8ast nem centíroztuk ki, megtartottuk családi kedvencnek... :DDDD (és különben is, olyan az én biciklimnek is van...)

És akkor el is indultunk volna... HA NEM ESIK LE A LÁÁÁÁNNNNCCCC :DDD - ekkor már úgy nevettem, hogy azt jobb nem tudni... Ekkor BABAPA már majdnem agyvérzést kapott, de édesen mosolygott és azt mondta: - MA AKKOR IS TEKERÜNK :DDDD - Sebaj, lánc vissza és a jól megszolott mozdulat ...(bezárt ajtó kinyit - kézmos - töröl - ajtó vissza) - ja, de előtte még egy kósza kísérlet a hidegvizes kerticsapnál...de ott csak a csaptelepet sikerül összeolajozni, mert a hideg víz másra nem volt jó :DDD

Na, de 7 óra nulla nulla és már úton is voltunk... (Az odautat nem részletezném, de gy biztos - nem a Tour de France sebeségével haladtunk :D) Hamarosan meg is érkeztünk a strandra... A velencei-tó nem volt hideg... Cserébe, ha van korcsolyánk biztos azzal megyünk egy kört...(esküszöm, hogy a huszon-x fokos víz kb 12-nek tűnt) - nem is mentünk be, csak combközépig... A nagy fürdőzés örömére tovább is indultunk, hisz még célunk volt némi kis vacsoraterméket szerezni (Barátaim, az ALDI volt a cél! :D)... Sitty-sutty - zeg-zug utak és már ott is voltunk... Bevásárlás...stb (teszem hozzá ekkorra APA, már kivolt, mint a medvebőr - seggfájás, izomláz - miegymás)
Eljött a boldog óra... INDULÁS HAZA... mentünk is... a FŐúton... Egyszercsak tááádááámmmm - leesett a LÁNC! :DDD - sírtam... a röhögéstől... megint... :D Ekkor az én Kincsem letépte félig a láncot védő , műanyag takarást és visszahelyeztea csodát - közben halkan megkérdezte - nem jössz értem vissza kocsival? - Ha igent mondok, tuti a bokorban landol a 2kerekű...

De hős volt... hazatekertünk...és drága BABAPA boldog mosollyal a száján közölte: - EZ VOLT AZ UTOLSÓ... (már hogy erre a sz@ra száll:D)

UI.: -

•  az izomláz abból eredt, hogy annyira kellett kapaszkodnia, hogy szét ne essen a biciklitermék (menet közben több rejtett hibára derült még fény - de ezt már nem is merem leírni:D) - köszi tesóm a klassz cangát... :D
• a seggfájást, a "tökéletes" nyeregkiképzés adta ajándékba

DE AZ ÉLMÉNY... megfizethetettlen...

Zárszóként: - Köszönjük BABAPA AZ ELSŐ KÖZÖS KIRÁNDULÁSUNKAT!!! - SZRTLK

Tegnap, egy nagyszerű szakmai tréningen ültem... És majdhogynem, tényleg csak ültem, hisz nem tudtam másra koncentrálni, csak arra: MA MEG KELL MONDANOM... 13 hetes terhes vagyok, ez már nem tréfaság... Lassan komolyabb méreteket ölt a hasam és nem akartam, hogy olyan soká' húzzam, hogy a főnökeim azt gondolják sunyiskodom... Vagy: de meghizott ez a lyány...kár, hogy abbahagyta a fogyót... már pont kezdett alakulni... :)))

Ezerszer lejátszottam magamban mit is fogok mondani, meg hogy hogyan... Jelentem nem azt tettem :DDD - De talán nem is baj, mert igy legalább spontánnak tűnt... Az is volt :)) Viszont ez tényleg olyan kellemetlen...miért kell szarul éreznem magam, vagy cikisnek gondolni, hogy terhes vagyok...nemhogy még majdnem szégyellem és bocsánatot is kell kérnem?!---mekkora hülyeség!?... De hát... ez a való világ...

Összességében hamar túllendültünk a témán... Az egyik főnököm még viccesen meg is jegyezte, hogy: "Akkor én már nem parfümözöm magam miattad, mert még a végén lehánysz!!!" :DDD - De kedves... viszont ezért imádom...valahogy meg kellett törni ezt a nagyon kinos bazsalygást :)

Lényeg, a lényeg, hogy elmondtam és büszkén dagadhatok eztán, a májammal együtt...

Jövő héten meg végre elmondhatom a beosztottaimnak is... és igy megkedődhet az édes VILÁGBAÜVÖLTÉS: - TEREHES VAGYOOOKKKKK!!!!

Ezt nem fogja senki elhinni... Ilyen (teg)napot... A menny és a pokol egyszerre... Hajnali negyed8-tól úton voltam... Odaballagtam a fognyűvőbe, még épp on time voltam, erre mit kell csinálni? - jelentkezni a "betegterelőbe", ahol nem sokan, kb. 100an álltak sorba... Igy rögtön el is késtem...de sebaj...nem kaptam a pofámra :))) - na, de a pofámba bele...igen - egy szurit, hogy kibirjam a fúrás és fogtömés örömeit... Aztán egy röpke óra alatt új fog, jól söpör :DDDD

S, már pörrenek is tovább az édes, drága Önkormiba, ahol az új jogositványom, és friss vállalkozói igazolvényom kiváltása a cél. - Na, de mikor? - Wháááááááá - sorolnám... megérkez, sorszám letép(rögtön 2, hisz 2 dologra kell koncentrálni), megülés a tömegben, néma zsibbadás, enyhe szájbiggyedés ( jelzem, most jöttem, a fogászatról és még nincs szám, meg pofazacskóm:D) - lágy pislákolás és huss már is el repült másfélóra és NEM TÖRTÉNT SEMMI.... Mennem kellett... se vállalkozói, se jogsi :(

10:55 - Tarkóredő vizsgálat - most ugrik a majom a vizbe---Annyira izgultam, akartam, hogy jól legyen a babám és ne essék bántódása és ne csak ilyen rövidke élet legyen az övé... Bejelentkeztem, leültem, bámészkodtam, bambultam, füleltem...stb. Majd félórányi semmi után, megszólitom a szomszéd kismammert, hogy valahova még be kell jelentjezni, vagy mi a vérnyúl van? - erre ő: - jah, nincs orvos, arra kell várni... Whhhááááááááááá megint... akkor ezért kellett 2 héttel hamarabb bejelentkezni, IDŐRE???áááháháháháháhááá :D

Na, sebaj...kis üldögélés -éééésssssssssss -NYILASMISI - szólitottak....be is perdültem, majd hatalmas szerencse ért...(nem, nem kakált le egy madár sem:)))) - megcsinálták ingyen a Down-kór szűrést, vérből... csak egy aranyos volt a sztoriban, hogy ultrahang előtt szúrtak meg és minden eddigi tapasztalat ellenére, párperc eltetltével is bugyogott a vér a karomból és igen érdekesen, amolyan féloldalasan toltam le a gatyám, illetve sózsák jellegben dobtam fel magam az asztalra (jelentem, 90/60 a vérnyomásom, igy nem tudom mi a f@@@tól véreztem ennyire? :)))) Na, de el is értünk a napfénypontjához: LÁTTAM A GYEREKEM!!!! - OTT VAN ÉS MOZOG:..sikitás :))))))))))))))) Láttam, mind a 10 kis ujját (hál'Istennek nem egy kézen:D) - a fejét, lábak, lábujjak, minden gyönyörű kis porcikáját... És nem volt UFÓ-szerű és nem volt ronda, hanem egy édes, kis pöttöm... és úgy hadonászott, mint mikor 2 kézzel kiabálunk, hogy: HELP, vagy nagyon akarunk integetni egy rég nem látott ismerősnek a tömegből... Igy tett Ő is... a kis BAB-unk... Bevallom hősiesen, elpittyedtem...nem kicsit... Na, jó nem bőgtem, de némi kis könny beúszás azért megvolt...(Sajnos, fotót nem kaptam, de sebaj, megyek este nődokiba - gondoltam)

Összeszedtem magam villámgyorsan, lemostam a száraz vért a karomról és röpültem is tovább... csak, nem az Önkormiba....ááááhhhááááá... DE!

Megérkezik, sorszám tép, KETTŐ, ül, áll, bambul, dumizik a nyuggerekkel és hussssss, már meg is van a válllakozói... DE A JOGSI LENNE A LÉNYEG!!!....ahhh....újabb 1 óra és sitty-sutty ott is ültem: A TIZENHETES ABLAKBAN - a menyországkapujának tűnt, esküszöm... Aztán jött a rettegés foka: Fáradjon be a fülkébe - FOTÓÓÓÓÓ....ehhhh... újabb LEGOhaj és horrorfej... ISTENEM... De, nem... Ma, még ez is sikerül... SZÉP VAGYOK, AZ ÚJ OKIRATON... ez kb. 14 éves koromban, az első személyimen volt igy utoljára... Mission acomplished - megvan minden, amit akartam... Igaz, hogy már délután kettő óra van és még nem ettem semmit, de sebaj...haladok (ja, és nagyon vág a vizelet)

Na, de még nincs vége a mai napnak... 18 óra, NŐGYOGYI... Lesz fotóm...és kiderül mennyit dagadtam... Randi Marionnal, behaladás az intézetbe, majd: MEGLEPI - a doktor épp szülést vezet, valahol... menjek oda egy másik ablakhoz, adnak új időpontot... mentem, kértem, adtak...július végére... na, de kérem szépen, addigra megszülök!!!... Mondták, haladjak tovább egy másik asszisztenshez...haladtunk... lett új időpont - EGY HÉT MÚLVA UGYANITT....yyyuuuupppiiiiii

Hát ennyi....ez történt ezen a szép napon... (nem készültem ki, mint a medvebőr...ááá... minek?) :))))))))))))))))))))

Arra gondoltam, legyen a mai téma az öltözködés...

Viszonylag szerencsés vagyok, hisz a terhességem előtt tartottam egy kis fogyókúrát, igy az eddigi hizásommal odajutottam, ahol fogyi előtt voltam :))))) Igy a ruhatáramat csak nagyon kismértékben érinti... illetve érintette... asszem lassan elkezdhetek nézelődni komolyabban ruci ügyben... Na, de mire is lesz/lehet szükségem:

1. fehérnemű - egyelőre az kell legkevésbé, hisz eddig is Bridget Jones bugyikat hortam az jó lesz továbbra is... csöcstartó - na, azt jobb nem tudni - a kb.30 darabból 2-t tudok hordani, igy ez látszik a legégetőbbnek - ám sajnos, a kismammer cicifixek nem éppen a sexuális vágy  gerjesztői. - Szegény BABAPA-t elvittem a múltkor fehérneműsbe és felpróbáltam 1-2 ilyen csodát - szegény nagyim is bizos ilyet hordhatott a 30-as években- a Zuram meg is mondta:- "Tetted le - Erre én még nem vagyok felkészülve..." :DDDD Nem is vettőnk semmit :)
2. zokni - na, az nem kell - hacsak nem dagad tovább a lábam a melegtől...
3. felsők, toppok - itt már biza lesz teendő - de az a baj, hogy amilyen kusza stilust én hordok, olyat egyre kevésbé tudok kismamiként... nem értem miért nem lehet folytatnom azt a rock n' roll-t, amit szeretek? - de nem baj, majd megoldom... veszek jó nagy méreteket, mert hál' Istennek a pufi divat is kezd modernizálódni igy jó eséllyel rúgok labdába...
4. gatya - a legdurvább - még alap esetben is 100 évente tudok egy nacit venni, mert olyan fura, körte forma vagyok... szóval, ebbe bele sem akarok gondolni :DDD - habár, lehet, hogy a gumis derék megtalálása egyszerűbb lesz és nem kapok sirógörcsöt az első adandó alkalommal:)))

És még persze biztos nagyon sok minden kell, hisz az elbálnásodás őszre, télre várható - igy képbe kerül még a kabát téma is - de még nem MOST :). Viszont egy nagy szerencsém van. A jojo effektus végig kisérte a családom összes női tagját, igy tuti, hogy mindenkinél találok majd valami dugi nagyméretet :D

Egy a lényeg, hogy nem akarok egy kertésznadrágos, lebernyegszoknyás, bőpólós unditehén lenni. Igyekezni fogok, hogy minden hizásom ellenére a Földkerekség legdögösebb kismammere legyek, és a jelenlegi vagányságom ne szoruljon háttárbe. Kérek mindenkit, hogy azonnal verje be a fejem, ha el kezdenék "lányosodni", vagy bodoritanám a hajam, (monjuk ma reggel pont valami ilyesmit csináltam - és a sminkem is kezd babásodni - pink, meg ilyenek: ))))) vagy ne adj Isten Brie (szüli feli) szerű bájvigyor ül ki a fejemre és muffint sütök a szerelmemnek, meg rózsaszin virágokkal és lakástextilekkel veszem majd körbe magam...(tovább már nem is kalandoznék) - na, ilyenkor jöjjön az ököl és azonnal nyomjatok a fejemre valami zúzós 50 cent vagy 2PAC rappat, hogy visszataláljak saját valómhoz :))) -

Egyetlen kérésem van - TOKIO HOTEL-t semmiképpen NEEEEEEEEEEEEEEEEE............ :DDDDD

Hmmm... milyen nehéz belekezdeni... ilyen szinten még sosem nyilvánultam meg a hálószobámról... csak most egyszerűen kell és kész. Boldoggá tesz, hogy elmúlt a rontás, hogy megint úúúúgggyyyy tudok RÁnézni és úúúúggggyyy tudom ŐT csókolni, érinteni... Köszönöm TERMÉSZETANYA, hogy nem veszel el több időt az életemből, amit sex nélkül kell túlélnem... Egyébként érthetettlen számomra, hogy miért viselkedik igy ez az állnok szervezet... Hogy tudod nem kivánni azt, akivel 2 pillanattal azelőtt még egy szerelemgyümölcs gyártásán dolgoztál...???!!! Fura... De elmúlt... Ahogy jött, úgy ment... Ám közel sem volt ilyen egyszerű ezt túlélni a mindennapokban...

És nem feltétlenül nekem... szegény BABAPA... bocsáss meg minden durvaságért, elfordulásért, nyakigbetakarózásért, időelőttelalvásért, gonoszbeszólásokért, eltaszitásokért, többhétnyiparlagonheverésért...és nem is sorolnám tovább hisz, TE minden percét megélted. Sajnálom.

Most jön a köszi rész: - :DDD - köszönöm, hogy kibirtad... nincs is több idevaló szó :))))

Ami a legfontosabb, hogy mára minden habcsókos és rózsabimbós... Fantasztikus, frenetikus, hiper és szuperszónikus, meg varázslatos, csudálatos... fantörpikus. Egyetlen elkalandozó figyelemszösszenet elegendő, hogy az egész testem remegjen és csak arra gondoljak, hogy hogyan érnek össze a porcikáink és milyen mértékű gyönyörhöz jutunk egymás által... szinte hihetetlen.... az EGÉSZ... AZ EGÉSZÜNK...

Nagyon fontos, hogy újra nyitott vagyok mindenre... hogy hagyom, Ő irányitson, hogy Ő tegye izgalmassá, hogy azt hozzon segitségül, amit csak akar, hogy ha kell egy álló napon keresztül húzzuk egymást és legyen cybersex - és legyen úgy, ahogy Ő szereti... hisz mindenképpen meg kell hálálnom ezt a hosszú ideig tartó KITARTÁST. Azt akarom, hogy mindent pótoljak számára és minden, akár TITKOS vágyát kielégitsem (hamár ebből nem is maradt olyan sok). De ami nagyon lényeges, hogy mindez nem a HÁLÁRÓL szól... hanem a szerelemről és a gyengédségről, ami most oly régóta elhagyta életünk. Egyetlen mozdulatom sem hazug és semmiben nincs kényszer, csak vonzalom... és kéj... meg persze... ROMANTIKA :))))) talán ez igy is van rendjén.. és talán meg is kell köszönnöm TERMÉSZETANYÁNAK, hogy a 3 hónapos koplalást, azzal jutalmazza, hogy a szervezeted 1000xes orgaznusokra képes... bármekkorára, bárhányszor... :))))

NINCS IS MÁS MONDANI VALÓM, CSAK EZ:

- Akarom, hogy együtt ÉLVEZZÜK (el) ezt a terhességet :))

SZRTLK...

Pont a napokban gondolkodtam, hogy mennyi eseményen, ünnepségen, programon és mulatságon vesz részt a bébim már születése előtt...

Nézzük is:

• Első igazi móka - május 1. - újjé a Ligetben - rögtön ezen a napon részt vett egy hatalmas karaokee partyn, ahol fergeteges nagy hangulatban mulatta át az éjszakát - még nem is tudtam a létezéséről... akkor nem ittam volna annyi páleszt  :DDDD
• 3 hetesen eljött a Pünkösd - és lehettet király :DDD - elmontuk a nagyszülőknek, hogy nagy a gyanu, hogy 3 tagúra bővül BABAPA-val alkotott duónk...
• 6 hetes korában részt vett élete első gyereknapi ünnepségén - a CBA parkolójában - Tóth Vera élőben dalolásának lehetett has tanuja...
• Előtte napon elkisért a 10 éves érettségi találkozómra
• Majd jött az én gyönyörű iker keresztgyerekeim ballagása - (bátyám 3 gyermekén láttam egyedül olyanfajta őszinte boldogságot a kis Babszem érkezte miatt, amit titkon a szüleimtől vártam - de ebbe most nem menjünk bele)
• egy kis lightos, agárdi party - barátokkal
• egy esküvő
• egy egész foci EB - végigszurkolása

És még sorolhanám... - na, de mennyi minden VÁR még rá... pl.: minnyá kezdőik az olympia, meg megyünk mini nyaralásra, a nagyszülei 75%-nak szülinapja lesz a hónapban, vidéki strandfürdőzés...stb.

Szóval csodálatos élmények hada...

Ja, és zárszóként...

Újra megőrült a libidóm... csak végre pozitiv irányba :))- jobb nem tudni.... BABAPA - KAPASZKODJJJ!!!! :DDDDDD SZRTLK

Whhhháááááááá.....

A napokban elgondolkodtam mennyi helyre és mennyi orvoshoz, vagy afféléhez kell ellátogatni ahhoz, hogy minden rendben legyen...

Sorolnám:

Nőgyogyi: - egy helyettes, aki megállapitotta 6. héten, hogy petés vagyok, és flegmán megkérdi, hogy megtartom-e? Aztán hozzád vág egy nagy vödör papirhalmot és útra tesz. Aztán eljön a 8. hét, amikor már visszatér a saját orvosod, aki egy tündércukorborsó és mindent úgy magyaráz el, hogy azt meg is érted... Na, de ott a felismerés... Lassan, el kéne dönteni, hogy ki lesz a szülész-nőgyogyi, mert különben bajban leszek...Magán, vagy privát?, férfi, vagy nő?- Pest, vagy Buda és még rengeteg hason kérdés... De legyen ez az elkövetkezendő 2 hét izgalma... Itt most nem is boncolgatnék tovább a témán belül, hisz úgyis ez lesz a későbbiekben is legtöbbet emlegetett orvos tipus...

Labor: - az első papircsomó közt máris megtalálható a pisilős, vérszivós pakk is... El is ballag az emberlánya a megfelelő iparegységbe, egy helyes kis neylontasse kiséretében, amiben egy nagyon barátságos mini befőttes üveg van, ami réges régen még "Ben bácsi" szószát foglalta magába, de mára a te "levedet" hordozza... Aztán egy kövér órányi álldogálás után eljutsz az "ABLAKIG" - ahol a cellulóz egy részétől megszabadulsz, cserébe édes, kicsi sajtcetliket kapsz, és újraindul az álldogálás. Mindeközben a szatyrod és üveged tartalmát egy házi műanyagba lötyögtetheted és máris elmúlt a görcsös kapaszkodás a jobb kezedből, amivel eddig a csomagoló anyag szoritására fecséreltél - nehogy meglássa a többi várakozó, hogy te milyen leleményes vagy és igazi neylonpisivel érkeztél -  és neked nem is kell majd, az amúgy tök piszkos toaletten szerencsétlenkedned, hogy nehogy mellécsöpizz a műanyagpohárnak :))))))))) Na, de yuppppiii, hogy elszaladt az idő, máris szólitanak csapolásra... Én nem félek tőle, de amennyi üvegcsével ott levettek... csoda, hogy maradt szinem... Oooo és a legcsodálatosabb... VISSZA KELL JÖNNI A LELETEKÉRT... HÁROM, KÜLÖNBÖZŐ IDŐPONTBAN!!!! :DDDD - na, de sebaj... leleményes, lusta, egyszer megy... na, mikor?  - a legkésőbbiben :))))

EKG: - semmi extra.. azontúl, hogy egy újabb délután... egy vacak selyempapir darabért, ami csupa hullámvonal... de legalább élek :))))

Háziorvos: viszonylag fiatal korom óta kezel, és az egész családom hozzá jár, igy nem vot csoda, hogy eleve fél óra örömködéssel telt, hogy jaj, de szupi, hogy gyereket várok és mi van apukáékkal... stb. Aztán finom jelzem, hogy akkor gyorsba tudjuk le ezt a vérnyomás témát, meg minden egyebet... ja, de feketeleves... Terhes kiskönyv??? - hogy MI??????????... jahhhh, olyan nincs :))) - akkor jöjjek vissza :)))))) - okés... nem gond... k. könyv elintéz, visszamegy, sorbaül, bejut... asszisztens: - ja, hogy doktornő? - ő, most szabin... de szivesen megmérem a vérnyomást, viszont a többi vizsgálatot csak ő tudja... áááhhhááhááháááá :DDDDD - naaaahhhh... azóta még nem volt kedvem visszamenni... de jövő hétfő lesz a napja...:)

Fogászat: - ehhh... SZTK... szigorúan... sorbanállás... bejutás... átküldés... üldögélés... bejutás... szűrés... fogkőtelenités... örülés... KÉT LYUKAS FOG! (elpittyenés - de jó, hogy jöttem:( ) - arról nem beszélek, hogy most 7vgn le is tört az egyik fogam - igazából amiatt jöttem :))) - na, sebaj... megint átküldés... megint üldögélés... megint bejutás... fogvisszaépités... 3 hét múlva az első lyuk felszámolása.... yuuuppppiiiii - még jó, hogy lehet kapni :DDD

Védőnő: - a kedvencem... Eleve olyan lehetetlen időben "rendel" hogy azt dolgozó ember nem tudja véghezvinni... Na, de sebaj szabinap gyorsba... Előzetes félnapos telefonálás, majd nagynehezen kiderül, hogy ki is az... Majd elhalad... harcok árán bejut... majd kiderül, hogy másik épület...mejd eltéved... majd segitő asszisztens odavezet... iszonyat büdi helységben helyet foglal (szaglásom amúgy is horror - de amit ott éreztem... éljen a hypo szag:DDD)... azt egyszercsak sorrakerülés... behaladás... és meglepi: SZABIN VAN!!!! - wwwhháááááááááááá :))))))))) - na, de megmenekülés - a helyettes is felvesz... yupppppiiiiiii - aranyos, középkorú néni - kézzel kitölt, úgy 150 oldalnyi adatot.... de jó.... és mindeközben drága BABAPA kint sziv... szó szerint (fincsi fertőtlenitő szagot:))... és alig másfél óra kitartó adatdiktálás után, végre... MEGVAN A KISKÖNYVEM!!!! - ami, olyan ronda, mint egy oltásikönyv, amit a család kedvenc ebe kaphat egy szebb napon... de nem bánom... immár visszavonhatattlanul... papirom van róla, hogy: VÁRANDÓS VAGYOK.... :)

(U.I. : csak úgy mondanám... július 8. kedd - reggel 8 óra fogászat, 10:55 István kórház - ultrahang - tarkóredő vizsgálat (mindenki drukkol) - este 18 óra: - nőgyógyászat havi kontroll - és persze azon a héten pénteken: - ISMÉT VÉDŐNŐ:DDD)

Barátaimmal megfogatuk, hogy 2008 a party éve... aham :))) AAZZZZZ....

Igazából a lényeg, hogy huszon x évesen, még nem a gubbasztásé kéne legyen a főszerep... de sokunknál igy volt/van, ezért is jött ez a botor kijelentés. Igaz, akkor már tudtam, hogy gyereket akarunk, csak hát a "vérkomoly" szint nem jött el eme mondat elhangzásakor.

Egyébként szó se róla, nagyjából megy a terv... hisz szegény PETE is  egy varázslatos, pálinkás buller után maradt velünk :DDD - lehet, hogy az éneklés jót tett neki :)))) Folytatom is ezt a jó szokást... had szeresse meg a muzsikát :D

Ami nehézséget okoz:

• nem cigizni
• nem inni
• nem...hmmm (tudod Marion) - pipszikartárs :D
• nem ugrálni
• nem tombolni

ÉS a legkedvesebb mind közül: - ÉBREN MARADNI!!! :)

De, sebajtóbi... rövid gondolkodás után mindig megnyugszom a következők miatt:

1. fiatal a terhességem és én is:), igy az egész nyarat végig élvezhetem - (valahogy) -strandolás, koncertek, kis napozás, bulik 
2. a barátaim nem tagadnak meg igy sem (köszipók Aranyaim:D)
3. idén még ha minden jól megy a szilvesztert is megünnepelhetem (igaz, hogy már mamutként, de az is egy állapot:))
4. a gyerekünk, már idejekorán társas lény lehet - tiszta anyja:)

ÉS a kedvenc: - egy édes kis csudapókot kapok cserébe, kis lemondás árán és egy még boldogabb BABAPA lesz a társam...

Mára izgalmas témával készültem... :))))

Nézzük is gyorsan... A SEX...hmm... igen... nehéz téma... főleg, hogy egyszer a gyermekem elé tárom ezt az egészet :)))) - Na, csapjunk a lovak közé. Nem titkolom, kapcsolatunk elején voltak nehézségek ezen a téren. Na, de melyik friss kapcsolatban nincs meg a csiszolódás időszaka? Nekünk sikerült. Lassan, de biztosan. Sőt, már "felnőttcsatornás" dolgokra is képesek lettünk bármennyire is gátlásosak voltunk/vagyunk. Majd jött a "gyerekcsinálós" időszak. Mit is mondhatnék? -KATASZTRÓFA. Megszűnt minden addigi spontenaitás, cinkos kacsintás, vad érintés. Csak a koncentráció, a merevség, a gyors "reszelés" :))))) Aztán egyszercsak megfogant PETE. A feketeleves folytatódott... :) Az érzelmi ingadozásoknak köszönhetően, teljesen elhidegültem BABAPA-tól. Olyan szinten, hogy még a közös takaró is hatalmas nyűggé vált, nemhogy a másik bőrének érintése. És közben Ő,  a csodálatos kincsem, olyan türelemmel és gyengédséggel volt irányomban, mint a legszebb romantikus filmben a főhős. Nem volt olyan nap, hogy ne mondta volna el, hogy milyen gyönyörű vagyok és még vagy 10 körmondattal ápolta,  fekete oldalra állt lelkem...

Aztán eljutottunk a 10. hétig - illetve a már emlitett piros szallaghoz - minden megjavult varázsütésre. Ismét tudok, "úgy" ránézni és ismét megőrjit minden egyes pillanat, amit nem együtt töltünk. Egy szó még ide: SZERETEM!!! - örökké...

Mai napon a testet követve, rögtön el is jutunk a lélekig...

Mi zajlik odabenn???

Mondom... Először is ugye olvassa az ember azt a sok hülyeséget a neten, hogy könnyzápor, meg szipogás, meg befordulás egy szappan reklámtól... A hormonok, meg ilyesmi...EZ EGY LÉTEZŐ JELENSÉG :)))) Azzal nem is nagyon dicsekednék, hogy mostanában egy-egy romantikus vigjáték, hangsúlyozom VIGJÁTÉK nézését is csak egy karton zewa kiséretében birom ki... Horror... a vicces részeknél is kb. negyed pillanatonként pittyedek el... Normális???? :D - jenlentem igen.

MIndez persze csak a "kedves" része a terhességnek, DE itt van az AGRESSZIÓ is... :) Kezelhetetlen. Eleve tűzről pattant feeling vagyok, nem hogy most... Egy állat, de egy igazi, szegény BABAPA legnagyobb örömére. Minden napra volt egy kedves kérdésem: " - Ez miért, igy, miért nem úgy?" - és ha még csak kérdeztem volna.. Parancsolgattam, üvöltöttem, orditva bőgtem a legkisebb történésnél is. Hogy miért múltidőben mondom? Mert megjavultam...Istibizi. A bal csuklómra kötött piros szallag tényleg leszedte a rontást rólam. (már 4 egész napja:)) - hogy mi ez a szallag téma... nem tudom... már láttam valahol... és azt éreztem, ez nekem kell, és bejött (teszem hozzá több vallásban is jelen van, akit érdekel olvasson utána:)) Elhatároztam, mig BAB nem születik meg, nem is veszem le magamról... Nem akarok már rosszban lenni senkivel, és az elpittyedéseim számát is nagymértékben csökkentette :)))

Szóval, most bizton állithatom, hogy JÓL VAGYOK... NAGYON JÓL... Köszönom piros szallag és köszönöm BABAPA, hogy nem hagytad, hogy hülyeséget csináljak BAB-bal, illetve, hogy nem dobtál ki az erkélyről egy óvatlan pillanatban és köszönöm, hogy kibirtad a sexmentes heteket, és köszönöm, hogy türelemmel és szerelemmel voltál irányomban a legrondább pillanatokban is. Sorolhatnám még, de nem teszem... csak KÖSZÖNÖM és igyekszem mindent meghálálni és egy olyan bébivel megajándékozni, akire mindig is vágytál... SZRTLK

Olyan fura, amit az ember teste ilyenkor művel...

EZ CSÖCS? : Először is, a mensis cicnövekmény úgymarad. Bárcsak "úgymaradna". De nem... NŐ. Folyamatosan. A gyönyörűséges vadiúj melltartóim huss, egy perc alatt a fiók mélyén landoltak... és jó sokáig ott is fognak lakni... Egyébként az az érdekes, mig BABAPA nap, mint nap csodájára jár új kebleimnek és széles vigyorral, helyeslő fejbiccentésekkel örömködik, addig én a poklokat járom. Azon túl, hogy olyan súlyokat kaptam, mint a gyerekkori kirándulós hátizsákom (szendókkal és gyümölcsökkel megpakolva - köszi anyu, igy utólag), iszonyat látvány is fogad a napi tisztálkodások alkalmával... minden alkalommal arra gondolok, hogy: - "Pamela Anderson...!? Ki a f@@@om az?:))) Én vagyok az új csöcskirály..." Formás, hetyke, feszes és kiválló állagú. Csak ne fájna és ne lenne tiszta eres és kapnék rá megfelelő tárolókat a mindennapos léthez... Már nem akarok sem szexiset, sem csipkét, sem szivacsosat, sem semmi extrára nem vágyom, csak a tartásra és megkönnyebbülésre.

Ami nagy izgalom még: - új kihivásokat lel az ember az alvásban. (ismétlem, még CSAK a 10. héten járunk!:)) - Hason alvás:- kb. 2 hete off. Bal oldalt: - képtelenség, 10 perc után zsibbad a karom és mindenem. Csak a jobb, csak a jobb. Egy jó dolog van arra... Ott alszik Ő - BABAPA, igy bátran hozzádörgölözöm és már megy is a szunya... Illetve csak menne, ha a labdáimtól odaférnék hozzá...:( Jahhh.. nem is mondtam még. Újitó ötletem (kb 4 héttel ezelőttről) - van egy nagyszerű plüss mackóm, ami kb. velem egy idős és mai napig helye van mellettem az ágyban. Na, most ő az, aki a két görögdinnye közt némi kis támasztékot nyújt számomra és megkönnyiti a valódi pihenést.

HASPRÉS: Áttérnék a has alakulására is néhány mondattal... Emlitettem már, hogy eleve egy helyes kis pufifánk alapról inditottam... de ami most jön... jobb nem tudni...:)

Azt, hogy kb. a 6. hétre szinte nyomtalanul eltűnt a terhességemet megelőző fogyókúra minden nyoma, azt nem is mondom... De cserébe kinok kinja megy anyagcsere ügyben is, ami tovább puffasztja az emberlányát. Persze a kötelező plusz 2-3 kgról se feledkezzünk meg, amivel a saját testünk ajándékoz meg, zsirréteg formájában, hogy a kis PETE kivállóan érezze magát...(hát érezze... :)) No, és végül de nem utolsó sorban a belek dagadása, amit szintén természetanya ajándékaként könyvelhetünk el.. KÖSZÖNJÜK!!! :D

Hál' Istennek minden sirámom ellenére kg-ban nem nagyon érezhető a változás, és nem nőtt még orbáncos nagy tokám és az oldalpufim is csak kismértékben deformálódott :)) Ja, és az elmúlt napokban kb. óránként hallom, hogy de sápadt vagy...fogytál... be van esve az arcod..???!!!!!! wwwhhhhááááááááá... KÖSZÖNÖM!KÖSZÖNÖM!KÖSZÖNÖM! :)

Egy a lényeg... Bármi is történik a testemmel, kezdek megbarátkozni vele... és csak azért mert az egész BABSZEMJANKÓért történik... Őérte meg semmi sem drága...