de semmire nincs időm...semmire és senkire...ez elképesztő... nagyon sokat kell dolgoznom és nagyon fáradt vagyok... tegnap nem sokat aludtam...12 órát :DDD hát, csak ennyire vagyok ki... pedig megfogadtam, hogy nem stresszelem magam...de bárcsak ilyen könnyen menne...de nem...amúgy is igazi pániknyúl vagyok és mindent túlparázok... na, sebaj--- a lényeg, hogy péntek van és akár másfél napot is együtt tölthetek BABAPÁVAL majd szombat délutántól... :) és lesz még tesó szülinap, meg semmit csinálás és egy csomó jó móka, mint például tiszta szőnyegek a lakás minden pontjára...(végre, elmehetek érte a PATYOLATBA :D)...persze fizetésem még mindig nincs, cserében én marha, már akár napi 10 órát is dolgozom... ugye milyen faszagány...:)))) na, de mindegy még ezzel sem foglalkozom (kam:D).
A hét fontos eseménye: 4D-s UH...tegnap volt...24 hetes és 4 napos terhesen (na, ez is...akkor most hogy fogok január 13-án szülni? - mi vagyok én mammut? - vagy akkor én hány hónapig vagyok terhes? - ezt a kezdetek óta nem értem :)))
BABAPÁVAL, természetesen késve elindulva, nagy rohanásban, majd mégis pontosan odaérve bevetettük magunkat a magánrendelőbe, és egy szukaharával felugorva, gatyaletolva, szélesen vigyorogva, szinte remegve vártam, hogy a hasamhoz érjen az UH fej és megjelenjen a kisfiam a kijelzőn...és igen... megjelent...viszonylag hamar megajándékozott minket egy igazi mosollyal:) - jó ne képzelődj - fogsor még nem villant :DDD aztán egyesével a kis ujjával elszámolt csillóbrilliótrillióig, majd néhány böködös forgolódós mozgás (részemről kellett, hogy kicsit megmozgassuk a pirinyó lusta testést - eldugta a bal kezét te) után, úgy döntött, ő alszik is tovább és kopjunk le.. kis kezével befedte arcát, jelezvén "világfájdalom" és utolsó mozzanatként fejét a méhlepényhez szoritotta és a köldökzsinórt, mint szinházifüggönyt maga elé húzta---utalván, az elődásnak vége - kopjunk le! :)
Na, sebaj...hagytuk is...
Majd szokás szerint kussban elhaladtunk a kocsiig, bámulva a fotóit... este, ismétlő jelleggel megnéztük a DVD felvételt, és ismét fotó bámulás...ezzel nem lehet betelni...ez tényleg szerelem...olyan igazi... és a tegnapi nap után, csak még tovább fokozódott az izgalom, hogy vajon mikor láthatjuk már igaziból...
Esti zárszóként egy kedves kis képet helyeztem még az éjjelimre...a KISFIUNKAT... zsönyörűséges... a mi kis szerelmünk...(Marion hozta a keretet szülinapomra:D)
NINCS EHHEZ FOGHATÓ...ez tény, az meg makacs dolog :DDD
