Semmit nem értek, ami bennem zajlik... de már nem is akarom megérteni :)))) - nem hiszem, hogy a terhesség ennyire ingatja az emócionális központot... egy a lényeg... az elmúlt 7vge eléggé rendet rakott a fejemben - (volt egy céges tréningem is, amiről nem tettem említést ugyan, de nagyon sok kérdésre megjött a válasz, illetve a miniszabi is, ami jó sok tanulságot tett a batyumba).
Ami rendbejönni látszik:
- a munkám minősége, és az ahhoz való hozzáállásom
- a szerelmi életem
- a társas kapcsolataim
Ami segített:
- a munkatársaim/főnökeim
- BABAPA
- a BARÁTAIM (MIND!)
Egy csomó mindent rendezek a fejemben és a szívem, az eszem, meg a lelkem együtt dolgozik, egymást segítve és a másikat nem elnyomva... Egyre erősebb a hitem az okkult tudományokban, hiszem a minket körülvevő energiákat és már nem félek használni... Ezek azok a dolgok, amik mindenki számára adottak, viszont én nem félek használni és magam boldogulására fordítani őket... Azt akarom, hogy a gyerekünk már most szokja meg, hogy ezek jelen vannak a szülei életében. Ráadásul bennük (a babákban) egy csomó olyan TUDÁS megvan, amit a felnőttek írtanak ki az állítólagos "nevelésük" során... Na, ez az, amit én nem akarok... Ha mégis így lenne verjétek be azt a mocskos pofámat egy helikopterrel :DDDDDD
Úgyhogy rettegjetek égiek, jönnek a mantrák, indítom a hullámaimat, beszívom a kozmosz rámeső részét és jól rendbeszedem az életünk... MAGAMÉRT, A BABOMÉRT, BABAPÁÉRT, A CSALÁDUNKÉRT, A SZERETTEIMÉRT - A BARÁTAIMÉRT... A többi meg úgysem számít... :)
És bocsásson meg egy dolog, amit nem említettem, de most pótlom:
KÖSZÖNÖK MINDENT A ZENÉNEK!!!
