Tegnap, egy nagyszerű szakmai tréningen ültem... És majdhogynem, tényleg csak ültem, hisz nem tudtam másra koncentrálni, csak arra: MA MEG KELL MONDANOM... 13 hetes terhes vagyok, ez már nem tréfaság... Lassan komolyabb méreteket ölt a hasam és nem akartam, hogy olyan soká' húzzam, hogy a főnökeim azt gondolják sunyiskodom... Vagy: de meghizott ez a lyány...kár, hogy abbahagyta a fogyót... már pont kezdett alakulni... :)))
Ezerszer lejátszottam magamban mit is fogok mondani, meg hogy hogyan... Jelentem nem azt tettem :DDD - De talán nem is baj, mert igy legalább spontánnak tűnt... Az is volt :)) Viszont ez tényleg olyan kellemetlen...miért kell szarul éreznem magam, vagy cikisnek gondolni, hogy terhes vagyok...nemhogy még majdnem szégyellem és bocsánatot is kell kérnem?!---mekkora hülyeség!?... De hát... ez a való világ...
Összességében hamar túllendültünk a témán... Az egyik főnököm még viccesen meg is jegyezte, hogy: "Akkor én már nem parfümözöm magam miattad, mert még a végén lehánysz!!!" :DDD - De kedves... viszont ezért imádom...valahogy meg kellett törni ezt a nagyon kinos bazsalygást :)
Lényeg, a lényeg, hogy elmondtam és büszkén dagadhatok eztán, a májammal együtt...
Jövő héten meg végre elmondhatom a beosztottaimnak is... és igy megkedődhet az édes VILÁGBAÜVÖLTÉS: - TEREHES VAGYOOOKKKKK!!!!
