És akkor nem is húznám az időt...2008. december 22. 4:15, a nap, amit annyira vártunk: megszületett Valter Benett... :)
Részletei:
dec. 16 - felkeltem reggel és egy kellemes pisslantás után érezetem, hogy valami placcsan a wc-ben...csak nem a nyákdugó?! :DDD - de, igen... (kicsit taknyos, kicsit véres...de, az volt:)) - egy picit megszeppentem, viszont gondoltam, hogy még csak nem olyan nagy a baj...aznap még elhaladtam CTG-re, de semmi különös, vagy szokatlan nem történt, azon kívül, hogy megkérdezte a hölgyi, hogy érzem-e a fájásokat, mert most is vannak :DDD - szokás szerint nem éreztem... :) (bevallom kezdtem beparázni, hogy ez már örökre így marad és nem fogom tudni, hogy mikor kell mennem szülni)...18-án mentem nőgyogyihoz...aki örömmel konstatálta a hírt (a nyákdugót)...mondta, hogy semmi vész, de azért kezdjem el összerakni a kórházi szettem...ezt meg is tettem...pontosan 3 nap múlva kora délután...jelzem, ez 21-e vasárnapot jelent...:D
dec. 20. szombat - gyors, céges költözés... tömegközlekedés...utsó pillanatos West End járás - semmilyen ajándékot nem találás - hasmenés - hazajövés - elfáradás- összeomlás...BABAPA persze dolgozott...viszont ekkor még nem sok vészjósló jel volt az éterben....leszámítva azt a fránya hidegfrontot... :) (mint utóbb kiderült, vélhetően az volt az oka mindennek :D)
dec. 21. vasárnap - reggel ébredés, nem túl korán...Babapa gyorsan befeküdt még mellém reggel, mikor hazajött és együtt durmolgattunk...kb. 10-kor én kipattantam...illetve, már csak vánszorogtam, mert apró hasszurkálások kezdődtek...vagyis, amolyan mensis fájdalmak...de csak pihengettem...gondoltam, ez már kötelező, hogy legalább ennyire szarul legyek, hamár az egész terhességem egy leányálom volt...délutánig pizsiben maradtam...nem volt erőm semmire...pedig ekkor még előttem állt egy ninjapiacos látogatás, mert BABAPÁNAK kariaji parfümöt kellett szereznem...úgy délután 2 körül bele is lendültem...megszépültem, felöltöztem nagyon és már mentem is...illetve, csak csoszogtam, de mentem... :DDD aztán kicsit később bejelentkezett NYÚL, hogy menjünk hozzájuk iszogatni, meg előkarizni, mert akkor mindahányan tudnak alkoholizálni, meg megünnepelni magunkat...én meg nem bántam...este 6-ra átkocogtunk...a legerősebb emlékem, hogy ISZONYAT HIDEG VOLT!!!! - iszogatás, dumizgatás...Gyuri barátom (Főni:D) nyomatott egy kis kínai kaját...belaktunk csendben....mindeközben BABAPA vígan játszott az én kis szerelmemmel Lilivel... hajnali 2 körül két egymást követő pisiáradat öntött el, és így utólag visszagondolva újabb nyákdarab kihullás, és talán a magzatvizem is elindult...de ebben már nem vagyok biztos...csak egy dologban...hogy akkor, ott valami elindult...örökérvényűen és visszafordíthatattlanul...finoman jeleztem BABAPÁNAK, hogy tán menjünk, mert elfáradtam és nem is vagyok a legjobb bőrben...de hát magyarázd ezt el 2 illuminált pasinak:), akik épp a 100ik kilépő pálinkát isszák :D aztán egy kicsit gorombábban közöltem, hogy márpedig én nem vagyok olyan jól és menjünk... pontosan tudom, hogy 2:30-at mutatott az óra...majd 33-kor jött az első fájás...36-kor újabb...viszont azt gondoltam, tuti Gyurka mérgezett meg a hülye kínai kajájával... :D hascsikarás földindulás...:))) 2:45-re hazavezettem Kőbányára (Újpestről!!!) - és akkor már eltorzult fejjel mondtam a szerelmemnek, hogy itt bizony nagy a baj, nyisson ajtót szaladjon, vagy menten bekakkerolok :)))))--- futás fel, gatya le....ééésssss TTTÁÁÁDDDÁÁÁMMMMMMMM... véreztem...na, ekkor már pontosan tudtam...SZÜLÜNK!!!...mondtam BABAPÁNAK, hogy pakoljon gyorsan papucsot és fotómasinát, meg ásványvizet, mert mennünk kell... persze tényleg kakilnom is kellett, amit most dafke nem tudtam abbahagyni (ezek a tolófájások, asszongyák a bölcsek! :)) - a szerelmem félmásodperc alatt kijózanodott és szaladgált fel, s alá, hogy menjünk mmáááááá....én meg - mivel szeméremes vagyok - még gyorsan mosakodtam, tiszat ruhát vettem és felkészültem a nagy útra... ekkorra már teljes K.O. voltunk...rájöttem, most nincs más választás BABAPA fog vezetni...részegen...2 hónapos jogsival... :))))
Bepattanás...piroslámpákon áthajtás, Népligetnél rendőrautó előzés 100-al, én mindeközben letéptem a kapaszkodót az anyósoldalon, plusz kirúgtam az autó alját (persze csak képzeletben) - aztán rossz helyre kanyarodtunk a kórháznál, de sikeresen javítottuk...majd a bejárati ajtóig elvánszorogtam...(az a kb. 20 lépcső, a Himalájával egyenértékűnek tűnt) - Pistabácsiaportás - félálomba odacsoszogott a bejárathoz, majd megkérdezte mit akarunk??? :DDD szerinted!? - SZÜLÜNK!!! :))) WWHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.....
Vizsgálóba be...gyors dumi a helyiekkel (már amennyire emlékszem...itt már teljes katarzisban, eufóriában, vagy nem is tudom miben voltm :D)...kérdezgetett a szülésznő 1000-et...azt sem tudtam konkrétan, hogy hány hetes terhes vagyok... :))) - aztán mondták, hogy kb.6-12 óra ne aggódjunk...majd megvizsgáltak..és közölték, hogy nem biztos, hogy odaér az orvosm... :) - fél óra...kb....wwwhhááááá...........:DDD közben álltam, a fájások jöttek...a magzatvíz folyt a lábamon...és fogalmam nem volt semmiről...ezalatt, BABAPÁRA megpróbáltak ráerőltetni valami undi zöld műtősköpenyt, ami már a könyökénél leakadt :DDDD...gyorsan átsétáltunk a szülőszobába...és innen....nem akarok hazudni, de kb. fél óra alatt megvolt a kis LULLABY...(ő a kis babánk:D) csak emlékeztetőül...2:30 Gyurkáéknál kocsiba szállás - 4:15 a születés időpontja...
Hát ennyi... ez a mi kis történetünk...Persze, azóta túlvagyunk egy különös karácsonyon és szilveszteren...a legszebb és egyben a legszomorúbb is volt...így külön és szétszakadva család...valami rettenet volt...de ugyanakkor a legszebb is...mert egy új élet költözött közénk...és ezáltal már egy kerekebb egésszé kovácsolódott a família...
ÍGY VOLT, NEM ÍGY VOLT ÉGBŐL POTTYANT MESE VOLT...
(Boldog és szeretetteljes életet kívánunk neked ebben az életedben KISFIAM!!! - szeretettel: APA, ANYA)
