Ez volt aztán a kihívás...na, de nem nekem (nekünk)... :))) BABAPA kigondolta, hogy milyen nagyszerű móka lesz, ha ő, a kis családját - biciklitúrára viszi... Az, hogy csak 1 darab biciklink van, azt egy huszáros mozdulattal megoldotta, és a bátyámnál található csoda kerékpárt el is bótolta...még a múlt héten...
Majd hamarost el is jutottunk a tegnapi naphoz, ahol a megvalosulás eljövén... :D
Hajnali 7-kor beszarások közepette levittem a kocsiba azt a nagyszerű 2kerekűt - hogy miért én? - mert BABAPA dolgozott és én reggel 7kor indultam érte, hogy meg se álljunk a közeli Balatonig...Viszont az, csak egy kis röpke kitérő volt (apa-anya látogatás) - hogy eljussunk a valódi célig...
Délután 5-re megközelítettük a velencei tavi objektumot, ahonnan a startot terveztük. Egy apró kis malőr bedobta magát, és egy olyan erősségű migrént mért rám, hogy kiesvén a kocsiból, kb. fél perc alatt aludttam el... Szegény BABAPA, csalódottan kullogott a napágyig és sütette hab testét, a lenyugvónak még nem nevezhető napfényben...
Egyszer csak huss... fél 7 és már fel is ébredtem... Fitten, frissen, migréntelenül, készen a kihívásra...
BABAPA közölte, hogy a lovak nyergelve, nosza induljunk... Fürdőruci felkap - mert azért... nincs jobb egy esti fürdőzésnél - hátizsák bepakol, ajtó bezár -ÉÉÉÉSSSS - (na, majd mindjárt) - SOROLOM :D
- A szerzemény bicikli ülését nem lehetet a "kicsikém" méreteire állítani (minden egyes mozzanatra a nyereg teteje indult meg a szár meg semmit:D)- nem volt teli szigetelőszallaggal...áááá...minek???? :D - Viszont... - mondtam, van a spájzban egy olyan, valami bicikli szerszám, amivel tuti meglehet csinálni...(bezárt ajtó kinyit - spejzkulcs ki - kamrába be - biciklikulcs megelés - szerelgetés - aztán ugyanez visszafelé) - NEM TÖRTÉNT SEMMI :))))
- A fékpofa hozzáért a kerékhez, így egy kerékpördítés és huss, már be is csípte a gumit :DDD A szereléstől, persze mind2en tiszta olajosa lettünk... így hát - (bezárt ajtó kinyit - kézmos - töröl - ajtó vissza) - de már nem ér a kerékhez... viszont a fék nem fog :DDD
- A fékkaron egy akkora adag galamb"szerencse"kaki, (amit, persze jól megis markoltam:)) hogy azt jobb nem tudni milyen fertőzéseket ragasztott ránk - ennek örömére...(bezárt ajtó kinyit - kézmos - töröl - ajtó vissza) - cserébe vége a kakiparádénak :D
- A kerekekbe nem 8-as, 1018-as van :D
Na, de minden hiba elhárult, fékpofa meghajlít és nem csíp be többé, az ülés jó úgy, ahogy van, és a kakkert is leferzőtlenítettem... a 8ast nem centíroztuk ki, megtartottuk családi kedvencnek... :DDDD (és különben is, olyan az én biciklimnek is van...)
És akkor el is indultunk volna... HA NEM ESIK LE A LÁÁÁÁNNNNCCCC :DDD - ekkor már úgy nevettem, hogy azt jobb nem tudni... Ekkor BABAPA már majdnem agyvérzést kapott, de édesen mosolygott és azt mondta: - MA AKKOR IS TEKERÜNK :DDDD - Sebaj, lánc vissza és a jól megszolott mozdulat ...(bezárt ajtó kinyit - kézmos - töröl - ajtó vissza) - ja, de előtte még egy kósza kísérlet a hidegvizes kerticsapnál...de ott csak a csaptelepet sikerül összeolajozni, mert a hideg víz másra nem volt jó :DDD
Na, de 7 óra nulla nulla és már úton is voltunk... (Az odautat nem részletezném, de gy biztos - nem a Tour de France sebeségével haladtunk :D) Hamarosan meg is érkeztünk a strandra... A velencei-tó nem volt hideg... Cserébe, ha van korcsolyánk biztos azzal megyünk egy kört...(esküszöm, hogy a huszon-x fokos víz kb 12-nek tűnt) - nem is mentünk be, csak combközépig... A nagy fürdőzés örömére tovább is indultunk, hisz még célunk volt némi kis vacsoraterméket szerezni (Barátaim, az ALDI volt a cél! :D)... Sitty-sutty - zeg-zug utak és már ott is voltunk... Bevásárlás...stb (teszem hozzá ekkorra APA, már kivolt, mint a medvebőr - seggfájás, izomláz - miegymás)
Eljött a boldog óra... INDULÁS HAZA... mentünk is... a FŐúton... Egyszercsak tááádááámmmm - leesett a LÁNC! :DDD - sírtam... a röhögéstől... megint... :D Ekkor az én Kincsem letépte félig a láncot védő , műanyag takarást és visszahelyeztea csodát - közben halkan megkérdezte - nem jössz értem vissza kocsival? - Ha igent mondok, tuti a bokorban landol a 2kerekű...
De hős volt... hazatekertünk...és drága BABAPA boldog mosollyal a száján közölte: - EZ VOLT AZ UTOLSÓ... (már hogy erre a sz@ra száll:D)
UI.: -
- az izomláz abból eredt, hogy annyira kellett kapaszkodnia, hogy szét ne essen a biciklitermék (menet közben több rejtett hibára derült még fény - de ezt már nem is merem leírni:D) - köszi tesóm a klassz cangát... :D
- a seggfájást, a "tökéletes" nyeregkiképzés adta ajándékba
DE AZ ÉLMÉNY... megfizethetettlen...
Zárszóként: - Köszönjük BABAPA AZ ELSŐ KÖZÖS KIRÁNDULÁSUNKAT!!! - SZRTLK
