fura, hogy beszélek a gyerekemmel???:))) - de nem ám, csak úgy magamban....hangosan, jól érthetően, kissé ugyan affektálva, de egyáltalán nem csöndben... valami belső késztetés, vagy nem is tudom micsoda, de egyszerűen muszáj, hogy szóljak hozzá, hogy megosszak vele dolgokat...stb. tegnap pl.: csak egyszerűen tudattam vele, hogy van akváriumunk és majd azt fogja nézegetni, és arra fog elálmosodni a vállamon... lehet, hogy azért beszélek hozzá egyre többet, mert nagyon aktív mostanában...többször nekilendül naponta és egyik hasfalamtól elrugaszkodva úszik a túloldalig és közben lágy buborékolással adja tudtomra, hogy itt van és foglalkozzak vele...

Szóval, a lényeg... lehet, hogy hülye vagyok de jól esik, hogy dumizunk és annyi helyen írják, hogy hasznos... Hát én azt akarom, hogy a gyerekem megismerje a hangom és mosollyal az arcán érkezzen erre a világra...