terhes vagyok... :) A megértés, igazából mindig akkor erősödik, mikor ellátogatok UH vizsgálatra. A mostani valahogy mégis más volt. Talán azért, mert ott volt velem BABAPA, vagy talán azért, mert most megbizonyosodhattunk PETE neméről... Fura az egész...meg persze az is, hogy most már biza nem csak a mellem nő, hanem a pocak is (hál'istennek, azért még mindig nem zsírban:))))
Minden áldott nap mosolyog a szívem és a lelkem. Persze ezt kívülről is látják, hisz mindenki ismeretlen csodálattal néz rám... és nem azért, mert mindenki látja, hogy terhes vagyok... csak azt érzik, hogy jól vagyok...és ettől ragyogok kifelé...
Mai napig megfogalmazhatattlan az érzés...
Gyors huszárvágással áttérnék a csütörtöki UH vizsgálat rövid leírásának. On time 10 óra 10-re ott voltunk a váróban. Majd 40 perc múlva be is jutottunk....még jó, hogy kap az ember lánya időpontokat mindenféle orvosi egységbe... mi lenne, ha nem? :DDD
És huss, máris ott feküdtem az asztalon kiterülve, és mellettem ácsingózott BABAPA a ridkülömet szorongatva... :) Jött a hideg zselétrutyi és felvillant PETE a képernyőn... Szinte kiáltani tudtam volna, hogy: - Szia, de rég láttalak... :)
(nagyon jó, hogy vannak ilyen csoda dolgok ebben a kórházban, mert egy LCD TV-re kivetítve nézhettük végig a kisbabánk minden porcikáját)
Fél pillanat se telt el és már sorolta a dokker, hogy éppen milyen alkatrész látható: Fej, tor, potroh...ööö... majdnem... de csuda varázs az egész... a lényeg, hogy megvan mindene, és tökéletes, és egészséges, és gyönyörűséges, és csúcsszuperhiperszónikus, és a legfontosabb:- a MIÉNK!!!:)
Majd eljött a fénypont: - Akarják tudni a nemét??? (ááá...nem, minek? :DDD) Aztán jő új kép a kijelzőre és vígan ott figyel a kis kukkero...:D (darabra felsorolták ennek is a részeit, de ebbe most nem mennék bele :D) Igazából itt is kiabálni tudtam volna, hogy: Sikítás BABAPA!!! - látod, amit én?:)) (persze, hogy látja, hisz nem szemüveges:D) de inkább csak révedten hallgattam és hagytam, hogy ő is a látvány és az élmény részese legyen. majd egy újabb pillanat... és már rendelőn kívül voltunk :)))))
A kórházból a kocsi felé haladva, gyorsan tájékoztattuk a nagyszülőket, hogy inkább a nadrág témát erősítsék...és mindeközben BABAPA meg én csak bárgyú mosollyal az arcunkon néztük egymást, de nem bírtunk megszólalni...
Bevallom hősiesen...még most sem dolgoztam egészen fel...sem a látványt... sem a tényt, hogy terhes vagyok :DDD - de egy dologból biztosan tudom, hogy jól vagyok...: A FOLYTONOS EUFÓRIA... :D
